Ezúton szeretnék visszautalni a lenti 2010. január 10-én publikált bejegyzésemre, melyben többek közt az akkor még RFV néven futó mai E-start is megemlítettem, mint egy nem túl fényes bevezetés végtermékét. Persze a tőkebevonás részvénykibocsátás, és kötvények útján, és a nagy szárnyalás csak azután következett. De mára, alig kevesebb mint 3 évvel később már biztosnak látszik, hogy okos dolog volt távol maradni a fiatal hazai Nyrt-k bizarr és illikvid kis világától.

Habár az amerikai bukott óriás és a magyar szintén elbukott közepes között nagy bátorság lenne függvényszerű párhuzamokat vonni, azért találni hasonlóságot a két társaság históriájában. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a cég a 2011-es éves jelentését nem hogy határidőre, de még a hónapokkal későbbi felszólításra sem tette közzé. A társaság tetemes károkat okozott a tőzsdei befektetői környezetben, hisz nem csak kisbefektetők, de még igazi profik, alapkezelők is felültek erre a hullámvasútra, és egy ekkora bukta egy fejlett piacon minimum a portfólió menedzser karrierjébe került volna. Habár mára már csak az OTP Alapkezelő rendelkezik közülük 10%-os részesedéssel. Én azért a bef.jegy tulajdonosok helyében kérdőre vonnám a társaságot, hogy a 3-4000 Ft-on befektetett több milliárd forintból mért hagyták hogy már mindössze 100 millió forint maradjon, miközben minden más intézményi befektető hanyatt homlok menekült és még akár tetemes nyereséggel kiszállt a 10-12 ezer forintos árfolyamon. De lássuk mi is vezetett a cég bukásához (röviden):

Az üzleti modell mai szemmel már eleve bukásra volt ítélve, hisz nem számolt azzal az irtózatos politikai kockázattal, ami csak a 2010-es választások után került felszínre, vagyis arról hogy a zömmel kormánypárti vezetésű önkormányzatok a korábbi szerződések kötelezettségei alól minden, olykor törvénytelen áron is kibújnak, kifizetetlen számlákat, felmondott megállapodásokat hagyva maguk mögött, a számon kérhetőség terhe nélkül. Ez lett az E-star veszte is, ugyanis a magyarok nem fizetése, a romániai kivonulás és egy elhamarkodott lengyel akvizíció túl nagy likviditás hiányt eredményezett a cégnél, és az időzített bomba jellegű, hatalmas mértékben kibocsátott vállalati kötvények idei kiegyenlítésére már nem maradt fedezet. A tavalyi évben még az év üzletemberének kikiáltott Soós Csabától ezt a címet már igazán megvonhatnák, ugyanis ha valaki, akkor ő pontosan tisztában lehetett már akkor cége siralmas helyzetével, de ő akár Frank Abignale a "Kapj el, ha tudsz" (Catch me if you can, Steven Spielberg, 2002) című filmben, az orránál fogva vezette a befektetőit, hitelezőit és ahogy az sajnos ma hazánkban dívik, visszaélve helyzetével egy tisztességtelen ajánlattal állt elő: diszkont áron vásárolják vissza a kötvényeket. Ezzel a lépéssel valószínűleg jó hosszú időkre ismét kiszárította a hazai nyilvános vállalati kötvény piacot, illetve szíveskedett igazolni a lenti feltevésemet, miszerint jobb messze távol tartani a pénzünket a hazai small és mid capektől, mert a történelmi példák szerint ebből sok jó nem sül ki.

************************************************************************************************************************************

Anno 2010.01.10:

  Az elmúlt két-három év hazai tözsdei bevezetései nem sok esetben hoztak nagy árfolyam emelkedéseket, sem érdekes storykat az RVF-t leszámítva. Több esetben is olyan cégek kerültek a parkettre, melyeknek nem szándékuk a friss tőkebevonása, vagy részesedésük értékesítése, csupán adót akarnak optimalizálni legitim módon, hisz a tőzsdén jegyzett cégek osztaléka után csupán 10% adót kell megfizetni - Én is ezt tenném.

  Na most akkor nézzük meg ki mennyit bukott vagy éppen nyert a bevezetésekkor vásárolt részvényeken:

RFV: A 2007. májusában 600 000 HUF-ért vehették ezt a jófajta részvényt a derék befektetők a piac csúcsán, melyet szeptemberben fel is osztottak 1:1000 arányban. Aki ebből a szituációból jól jött ki, az 2008.10.01. 6650 Ft-ért eladta a pakettjét és megúszta az ezt követő zuhanást. tehát 1,5 év alatt keresett nominálisan 11%-ot, melyből még lejön a költség és az adó...

TC Befektetési Nyrt.: 2008. márciusi bevezetés óta nem volt tőzsdei kereskedés, csupán a 24 000 HUF-os részvényenkénti osztalékot osztották ki kedvezőbb adókulccsal a közismert tulajdonosok.

Kulcs-Soft Nyrt.: tavaly október 30-i bevezetése óta 20%-ot bukhattunk ezen részvénnyel. Érdemes megjegyeznünk, hogy a transzparencia és hitelesség nem erőssége a menedzsmentnek, hiszen a bevezetéskor azt ígérték növekedési politikát fognak folytatni, osztalék kifizetés nem várható hosszú távon. Ehhez képest a héten bejelentették, hogy a teljes 2009 évi nyereséget ki fogják fizetni osztalékként, ráadásul a kevesebb mint 2 százalékos osztalékhozam nem is teszi vonzóvá a papírt ebből a szempontból, az amúgy is magas P/E ráta mellett. Személyes véleményem az, hogy a tulajdonos gyorsan és drágán (hisz a társaság saját tőkéje alig 151 millió, míg a bevezetéskori kapitalizáció 6 milliárd!!!) pénzé akarta tenni részesedése egy részét, azonban mivel a vevők nem igazán jelentkeztek és az árfolyam gyorsan esett 20-25%-ot ezért stratégiát váltott és osztalék formájában kivánja kivenni a számára szükséges 1-2 százmilliót. Ezzel azonban alaposan aláássa a befektetői bizalmat, hiteltelenné téve a stratégiát. Hát sok sikert kívánunk nekik.

KEG: Sajnos ez a hagyományos tégla-habarcs vállalat nem tudta meglovagolni a 2009-es rallit. A bevezetéskori 1820 HUF-os árfolyam már a harmadára olvadt: 561 Ft-on zárva a hetet, mely új mélypont és a trendnek még nem látszik a vége ( a stabil számok ellenére sem). De ki is akarna egy olyan cégnek a tulajdonos társa lenni, mint az évek óta bajban lévő Phylaxia.

A Nordtelekomról nem írok semmit, mert még elég friss a dolog.

Összegezve: Az RFV kivételével a kisbefektetők mindkét esetben rosszul jártak, de ne keseredjenek el, jöhet még borúra derű.

Üdv

Sajt